Ipari robotokdöntő szerepet játszanak a különböző iparágakban, javítják a termelés hatékonyságát, csökkentik a költségeket, javítják a termékminőséget, sőt az egész iparág termelési módszereit is megváltoztatják. Tehát melyek egy komplett ipari robot alkatrészei? Ez a cikk részletesen bemutatja az ipari robotok különböző összetevőit és funkcióit, hogy segítsen jobban megérteni ezt a kulcsfontosságú technológiát.
1. Mechanikai szerkezet
Az ipari robotok alapvető szerkezete a testet, a karokat, a csuklókat és az ujjakat tartalmazza. Ezek az alkatrészek együttesen alkotják a robot mozgásrendszerét, lehetővé téve a pontos pozícionálást és mozgást a háromdimenziós térben.
Test: A test a robot fő teste, általában nagy szilárdságú acélból készül, és más alkatrészek megtámasztására szolgál, és belső teret biztosít különböző érzékelők, vezérlők és egyéb eszközök elhelyezéséhez.
Kar: A kar a robot feladat-végrehajtásának fő része, amelyet általában az ízületek hajtanak, hogy több szabadságfokú mozgást érjenek el. Attól függőenaz alkalmazás forgatókönyve, a kar fix tengellyel vagy visszahúzható tengellyel is kialakítható.
Csukló: A csukló az a rész, ahol a robot végkiegyenlítője érintkezik a munkadarabbal, amely általában egy sor csuklóból és összekötő rudakból áll, hogy rugalmas megfogási, elhelyezési és működési funkciókat érjen el.
2. Vezérlőrendszer
Az ipari robotok vezérlőrendszere a központi része, amely az érzékelőktől érkező információk fogadásáért, ezen információk feldolgozásáért és a robot mozgását irányító vezérlőparancsok küldéséért felelős. A vezérlőrendszerek általában a következő összetevőket tartalmazzák:
Vezérlő: A vezérlő az ipari robotok agya, amely a különféle érzékelőktől érkező jelek feldolgozásáért és a megfelelő vezérlőparancsok generálásáért felelős. A vezérlők gyakori típusai közé tartozik a PLC (programozható logikai vezérlő), a DCS (elosztott vezérlőrendszer) és az IPC (Intelligens vezérlőrendszer).
Meghajtó: A meghajtó az interfész a vezérlő és a motor között, felelős azért, hogy a vezérlő által kiadott vezérlőparancsokat a motor tényleges mozgásává alakítsa. A különböző alkalmazási követelmények szerint a meghajtók léptetőmotor-meghajtókra, szervomotor-meghajtókra és lineáris motor-meghajtókra oszthatók.
Programozói felület: A programozói interfész olyan eszköz, amelyet a felhasználók robotrendszerekkel való interakcióhoz használnak, általában számítógépes szoftvereket, érintőképernyőket vagy speciális kezelőpaneleket. A programozói felületen keresztül a felhasználók beállíthatják a robot mozgási paramétereit, figyelemmel kísérhetik működési állapotát, valamint diagnosztizálhatják és kezelhetik a hibákat.
3. Érzékelők
Az ipari robotoknak különféle érzékelőkre kell támaszkodniuk, hogy információkat szerezzenek a környező környezetről, hogy olyan feladatokat hajthassanak végre, mint a helyes helymeghatározás, a navigáció és az akadályok elkerülése. Az érzékelők gyakori típusai a következők:
Vizuális érzékelők: A vizuális érzékelőket célobjektumok, például kamerák, Li képeinek vagy videóadatainak rögzítésére használják.darstb. Ezen adatok elemzésével a robotok olyan funkciókat érhetnek el, mint az objektumfelismerés, a lokalizáció és a követés.
Erő/nyomaték érzékelők: Az erő/nyomaték érzékelők a robotok által tapasztalt külső erők és nyomatékok mérésére szolgálnak, mint például nyomásérzékelők, nyomatékérzékelők stb. Ezek az adatok kulcsfontosságúak a robotok mozgásszabályozása és terhelésfigyelése szempontjából.
Közelség-/távolság-érzékelő: A közelség-/távolság-érzékelők a robot és a környező tárgyak közötti távolság mérésére szolgálnak a biztonságos mozgási tartomány biztosítása érdekében. A gyakori közelség-/távolság-érzékelők közé tartoznak az ultrahangos érzékelők, infravörös érzékelők stb.
Kódoló: Az enkóder egy érzékelő, amelyet az elfordulási szög és a helyzetinformáció mérésére használnak, mint például fotoelektromos jeladó, mágneses kódoló stb. Ezen adatok feldolgozásával a robotok precíz pozíciószabályozást és pályatervezést érhetnek el.
4. Kommunikációs interfész
Elérése érdekébenegyüttműködő munkaés információmegosztás más eszközökkel, az ipari robotoknak általában rendelkezniük kell bizonyos kommunikációs képességekkel. A kommunikációs interfész összekapcsolhatja a robotokat más eszközökkel (például a gyártósoron lévő más robotokkal, anyagmozgató berendezésekkel stb.) és felső szintű irányítási rendszerekkel (például ERP, MES stb.), olyan funkciókat valósítva meg, mint az adatcsere és a távirányítás. ellenőrzés. A kommunikációs interfészek általános típusai a következők:
Ethernet interfész: Az Ethernet interfész egy IP protokollon alapuló univerzális hálózati interfész, amelyet széles körben használnak az ipari automatizálás területén. Az Ethernet interfészen keresztül a robotok nagy sebességű adatátvitelt és valós idejű megfigyelést érhetnek el más eszközökkel.
PROFIBUS interfész: A PROFIBUS egy nemzetközi szabványos terepi busz protokoll, amelyet széles körben használnak az ipari automatizálás területén. A PROFIBUS interfész gyors és megbízható adatcserét és együttműködési vezérlést tesz lehetővé a különböző eszközök között.
USB interfész: Az USB interfész egy univerzális soros kommunikációs interfész, amely beviteli eszközök, például billentyűzetek és egerek, valamint kimeneti eszközök, például nyomtatók és tárolóeszközök csatlakoztatására használható. Az USB interfészen keresztül a robotok interaktív műveleteket és információtovábbítást tudnak elérni a felhasználókkal.
Összefoglalva, egy komplett ipari robot több részből áll, például mechanikai szerkezetből, vezérlőrendszerből, érzékelőkből és kommunikációs interfészből. Ezek az alkatrészek együttműködve lehetővé teszik a robotok számára, hogy különféle nagy pontosságú és nagy sebességű feladatokat hajtsanak végre összetett ipari termelési környezetben. A technológia folyamatos fejlődésével és az alkalmazások iránti kereslet növekedésével az ipari robotok továbbra is fontos szerepet töltenek be a modern gyártásban.
Feladás időpontja: 2024. január 12
